Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1900

52 — — — — — — — Multa petentibus Desunt multa : bene est, cui detis obtulit Parca, quod satis est, manu. (Aki sokra vágyik, annak sok hiányzik ; annak van jó sorsa, akinek az isten, ha szúk marokkal is, megadta mindazt, ami elég.) Kincs nem boldogít, ez az alapeszméje e szép költeménynek, melj'et Horatius tán azért ajánl Maecenasnak, hogy kifejezze iránta háláját, mert ennek bőkezűsége folytán kapott szerén}* birtokot, mely ha dúsgazdaggá nem is, de megelégedetté tette. A barátság gyengéd szavaival liivja Horatius Maecenast csendes Sabinumába a III. /.-. 29. ódájában. Festidiosam desere copiam. (9,) (Hagyd el az uualomkeltő bőséget!) Plerumqtie gralae divitibus vices, Mundaeque parvo sub lare pauperum Cenae sine auleis et ostro Sollicitam explicuere frontéin. (13—1(>.) (A dúsgazdagok előtt kellemes változatosság és egyszerű ebéd a szegények szerény hajlékában, mennyezet és biborszőnyeg nélkül gyakran kisimították a gondokba merült homlokot.) A nagy kánikulai hőségben, mikor a városi tartózkodás kiállhatatlan, liivja a költő pártfogóját kies villájába, mert ezt az államügyek lekötve tartják, pedig felesleges a jövőn túlságosan aggódnia, mert Pradens futuri temporis exitum Caliginosa nocte premit deus