Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1900

42 Az ódák III. k. utolsó darabjában azt énekli a költő Exegi monumentum aere perennius. (Od. III. 30. 1.) Evvel jelezni akarta, hogy a lantos költészetnek örökre bucsut mond, de Maecenas, kinek oly sok örömet szereztek a szép dalok, további munkásságra serkenti ós kéri költő barátját, térjen vissza a dal múzsájához, ki annyi babért fűzött homlokára. — E biztató kérésre adja meg a feleletet Horatius legelső levelében. Prima dicte mihi, summa dicende Camena, Spectatum satis et donatum iam rude quaeris, Maecenas, iterum antiquo me iucludere ludo : Non eadeiu est aetas, non mens. (1—-4.) (Oh Maecenas, akit első dalomban megénekeltem s kiről utolsó dalorriLak is kell szólani, ismét a gladiatori iskolába akarsz küldeni engem, akit már eléggé megbámultak, fakarddal is megajándékoztak : nem azt a kort élem, nem arra való az én kedélyem.) Mintha csak azt mondaná a költő : valamint a bajvivónak is megengedik, ha már fakarddal*) is megajándékozták, hogy küzdelmes pályáját nyugalommal cserélje fel : ép úgy nekem is megengedhető, bog}* éltesebb napjaimban félre tegyem a lantot és egyéb játékszert s komolyabb kérdésekkel foglalkozzam. Nunc itaque et versus et cetera ludicra pono : Quid verumat que decens curo et rogo et omnis in hoc sum. (10—11.) *) Fakardot az olyan bajvívók kaptak ajándékul, kik ügyességükkel többször megnyerték a római nép tetszését, a fakard annak jeléül szolgált, hogy az illető gladiator továbbra fel volt mentve az élet-halálra axeuö játékoktól.