Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1900

38 ten mindenkit kitolhatnak. Horatius azonban értésére adja, hogy nemes lelkű pártfogója udvarában nincs helye az agyarkodásnak, nincs ott ártására az egyiknek, ha a másiknak több vagyona van, vagy nagyobb a tudása : mindenkinek meg van a maga helye. Hízelgés, pénz nem nyitja meg Maecenas palotájának ajtaját. Ott csak az érdemet becsülik. Ezen satirából világosan láthatjuk, mii}' nemes szellem uralkodott Maecenas körében, hol az érdemetlen kapaszkodónak nem volt helye, bár igen sokan szerettek volna a költők és művészek nagy pártfogójának kegyében sütkérezni. Horatius tán éppen e satirájával akarta egyszer s mindenkorra elrémíteni Maecenastól az érdemetlen hízelgőket ós tolakodókat. Megismerkedésük után négy évre, tehát Kr. e. 34-ben Maecenas csinos falusi jószággal ajándékozta meg költő barátjat; Sabinumban villát és birtokót adott neki, hol Horatius, kimerülvén a főváros zajában, mindig üdülést talál s a hol legszívesebben tartózkodik. E festői ecsetre méltó szép tájon igazán megelégedettnek evezte magát s boldogságának, kis gazdasága felett érzett örömének tőbb költeményében kifejezést is adott, igy pld. : Cur valle permutem Sabina Divitias operosiores ? (Od. III. I. 47, 48.) (Mért cserélném fel sabinumi völgyemet gondokozó gazdagsággal ?) Vagy : — — — nil supra Peos lacesso, nec potentem amicum