Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1900

IY. Horatius és Mascgnas barátsága. A világhódító Nagy Sándorról azt jegyezték fel a történetírók, hogy, mikor Sigeumban meg* 7 O./ ' o o állott Achilles sírhalma felett, meghatottságában e szókra fakadt: > 0 fortunate üdüléséén.s, qui Unté rir/idis Ifőmenün praecoiiem inveneris /« (Oh szerencsés ifjú, ki egy Homerosra akadtál vitézséged magasztalójául. Cicero; Pro Arcliia poéta. c. 10.) E szavakat alkalmazhatjuk kissé módosítva a római költök és művészek örök nevű pártfogójára: »0 szerencsés Maecenas, ki egy Horatiusra akadtál erényeid magasztalójául !< És valóban Maecenas nevét is épugy eltakarta volna az enj^észet sűrű fátyola, mint annyi millióét, ha e nevet lantjára nem veszi a római lyrikusok fejedelme s az örök dicsőség babérkoszorúját nem fonja dalaiban annak a fénfiunak homlokára, ki iránt mindig hálás volt, kihez a sírig a legszentebb baráti kötelék fűzte szívét. Kr. e. 38-ban ismerkedett meg Horatius Maecenassal, kilenc hó múlva ez barátjává fogadja költőnket s e barátság 30 évig tart zavartalanul,