Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1900

Irodalmi munkássága azonban jelentéktelen; stílusát keresettség, mesterkélt cicoma jellemezte Írásaiban és szónoklataiban egyformán. Mint ember született világfi volt, ki Epicurus bölcseletének igaz híveként minden kellemetlenségen túltette magát, a gyönyörnek és élvezetnek élt, de mindamellett meg tudta őrizni szelleme rugókonyságát. Hatalmas férfias szellem birtokában volt, mely döntő pillanatokban éber, tevékeny és a cselekvésben ügyes volt, melyet azonban bizonyos nőies puhaság gyengített; Jó szíve könyörületre indította szűkölködő, szenvedő embertársai iránt. Műpártoló hajlama, fontos diplomatiai szereplése, Octavianus barátsága, gyengéden érző szíve, nagy vagyona, fényes palotája, gyönj-örü kertje feledtették a néppel hibáit s Maecenas polgártársai előtt a. legnagyobb népszerűségnek örvendett, amit kétségtelenül bizonyít az a tény, hogy, midőn egy alkalommal hosszas betegsége után színházba ment, harsogó tapssal üdvözölte a közönség s dicséretétől visszhangzottak a Tiberis partjai s a Vaticanus lejtői. (Hor.. Od. 1.20.) Különöen szerette Horatiust, végrendeletében is, melyben Augustust tette meg örökösévé, e szavakkal ajánlja testilelki jóbarátját a császár kegyeibe : »Horati Flacci, ut mei esto memor !« (Emlékezzél meg Horatius Flaccusrók akár csak rólam!) Elete vége felé idegei kimerültek, majd három éven át folytonos álmatlanság és láz g.yötörte, Meghalt Kr. e. 8-ban néhány héttel előbb, mint Horatius.