Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1900

14 Pupillm, híves gramatikus iskolájába adta, kit a költő tréfásan plagosusnak (ütlegelő) nevez. (Epist. II. 1. 70.) Tanulmányai közül említést tesz Livius Andromcus* Od}*ssea fordításáról (Epist. II. 1. 96.) továbbá Homerosról, az akadémikus bölcseletről és a görög művészetekről általában. (Epist. II. 2. 41—45.) Neveléséről egyébként részletesen beszél Sat. I. 6. 65—100 v. Feltűnő az, hogy Horatius a legnagyobb szeretettel és hálával emlékezik meg atyjáról ki költséget nem kímélve, a leggondosabb nevelésben részesítette fiát, jellemének alakluására, a jó és szép iránt való érzék felébresztésére ós ápolására, maga felügyelt: an}

7járól azonban, vagy testvéreiről egyetlen szóval sem tesz említést, miből azt következtethetjük, hogy anyját még csecsemő korában veszíthette el s nem is ismerte és hogy egyetlen gyermeke volt szerető atyjának. A görög szellem egyetemes hatásának tudható be az a szokás, hogy a tudományszomjas ifjak e korban mind Athenaeben, vagy más görög városokban fejezték be tannlmányaikat. A kor divatának hódolt Horatius atyja is, mikor 20 éves fiát Kr. e. 45 körül Athenaebe küldte tanulmányainak kiegészítése céljából. Itt mélyedt bele Horatius a görög bölcselet tanulmányozásába, hallgatta az akadémikus Theomnestost és a peripatetikus Kratippost, a Platón és Aristoteles-féle bölcselet legkiválóbb mestereit. *) Livius Andronicus a római irodalom legelső művelője szül. 285 körül i Kr. e., lefordította Homeros Odysseaját saturnusi versmértékben ; 240-ben ő hozta szinre Rómában az első görög drámát s megadta az első lökést a drámaköltészet*ek. Drámái elvesztek. Irt néhány alkalmi lyrai költeményt is, melyek szintén elkallódtak. Ot tekintjük általában a római irodalom atyjának.