Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1899

81 elégia sajátságos vegyüléke. Egyik leghatásosabb szaka igy hangzik : „A kit egykor sirván hívogattál, Bekötözni szívedet, A „riadó lány" kiszáll Tihanynál, Zengni a te hiredet! — Bájos, édes szép húgával, A mezőkön lengő délibábbal, Érti, tudja már : ki vagy !" Csakhogy késő, mert a tündöklő csillag korán elhunyt s a nemzet, a kiért ő annyi könnyet hullatott, meg nem siratta. Csokonait a továbbiakban úttörőnek nevezi, kinek álma teljesült, mert »szava, szive magyar a magyarnak« s ebben neki nem kis érdeme van. Hisz a magyar dalnak ö segíté »emelítni szárnyát*, azért ebben a dalban örökké is fog élni. Még a kegyetlen Lilla szive és »rejtező szerelme* is rá fog találni. Rózsás kikeleten a sirján nyíló rózsagalyakon nem más, hanem Lilia szerelme »sugdosódzik.« A Csokonai hangját, jelzőit szerencsésen utánzó költemény végső strófája ez : „— Fönt az égben, csillagok honában, Elsz-e még Csokonaink ? Látod-é, hogy nem éltél hiában ? Hogy beteltek álmaid ! A mely fának sátorában Áll együgyű sirhalmod magában, Szent lett tisztelt hamvadért." A Dunántul kedvelt és nagyhatású költőjéről, Kisfaludy Sándorról, a költeményeknek egész sora szól. Leghosszabban Bacsányi emlékezik 6