Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1899

79 „Anakreontikáid — Haj! Árpádod most s ódáid — Jaj!" s melyben, mint látható, megrója Csokonai mesterkélt anakreoni verseit, ódáit, sót a tervezett Árpádot is már előre elitéli, mert szerinte Csokonai csak a »dévaj szeszélyben vala igen nagy, heroicumot nem adhatott volna szerencsével.« Tudjuk, hogy Salamon Ferenc Csokonait jeles tanulmányában egyenesen eposzi tehetségnek tartja, kiben a komoly eposzirónak legtöbb kelléke megvolt. Kazinczy másik, Csokonait gúnyoló költeményét akkor irta, midőn Domby Márton 1817-ben Csokonaijával a világ elé lépett. Ebben volt Csokonainak egy verse, melynek minden sorát — »ára« rim zárta be. Kazinczy e gúnyoló verséhez való jegyzetében azt mondja : »Megszálla a pajkosság s Csokonainak szerencsétlen darabjaiból, szavaiból ezt csináltam.« „Hősünk zengő karvasára, Nehéz szagú babérjára, Sustorogó ódájára, Bék' egeres eposára, Tisztes crimen raptusára, Malhereux de G-ersonára, Tempefői bajnokára, Amazon szűz lányzójára, Mátrónásult Dórisára, Kérdéseknek kérdására, Fústölt gálád kis nagyjára Esküszöm : te nem sokára