Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1899

75 Ha valakinek, akkor Bacsányinak küzdelmes élete csakugyan rászorult a baráti szív résztvevő érzelmeire. Egész élete úgyszólván a sorssal való háborúskodásban folyt le s végül azt is meg kellett érnie, hogy idegen földön, idegen kegydijból, majdnem rendőri felügyelet alatt élt. A sors csapásaihoz járultak azok a kellemetlenségek, melyeket különösen az őt szenvedétyesen gyűlölő Kazinczytól kellett szenvednie. Kisfaludy fentebb említett versének e sorai: ,.Mert van, minthogy ő egyedül maga Napként egünkön nem ragyog, oly dühös, Kaján irigy, mint egy hiéna," ugy látszik, Kazinczyra vonatkoznak, kinek két csipkedő epigrammája foglalkozik Bacsányival a 5Virágok és gyomok* c. részben. Az epigrammák cime: »Bacsányi János.« Álljon itt mindakettö. I. Tiz a múzsa! — „Kilenc!"—De ne hát! Grabriela is ihlet, tí Bécs fülel a jövevény Pindarus énekire, S nézd, Adrastea száll az egen s harsogja Bacsányit! — Gruber uram, már most értelek én is: örülj! II. Phoebusa Somssich volt eddig, de megunta segédét. S mit vona rá ragyogó istene ! — Vastag homályt! Most egy vénhedt szűz leve sugallója. — — Az első epigramma arra vonatkozik, hogy Gruber K. Antal Pallas Athenéhez németül egy hymnust irt, melyben Bacsányit legfentebb röptű magyar költőnek nevezi, kit még egy Virág sem tud utolérni.