Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1899

68 mondva, hogy a természet erős búvárj 3)j QjZ északi Linné s a szép Szultzer, >ama jó izlés mestere«, felemelik Földit a földről. Szultzer elvezeti az »izlésnek felséges templomába«, hol lanttal és korbácscsal akarja megajándékozni, »mert sokan vannak a »névnapi rigmisták« : Földi a lantot elfogadja, de a korbácsot másnak engedi. Ezután Linné »egy nag}

r öregbítő csövet adván nekie«, bevezeti a természet titkaiba. A töredéknek ez a része bennünket kevésbbé érdekel. Sokkal teljesebben van festve Földi egyénisége, hajlama, jelleme a »Dr. Földi sírhalma felett« c. elegiában. Földi, kinek élete oly hányatott és sanyaru volt, ott nyugszik Hadház homokján egy ákácfa alatt, halálában is megkönnyezetlenüi. A »természet édes gyermeke és a világ tág templomának béavatott fija« az élet leggyönyörűbb korán pusztult el. Apolló lantjai és füvei dísztelen állanak, a költő és orvosisten méltán szomorú. Csak a haza nem sajnálja hű fiát. Azért kiált fel Csokonai: „Es én, ki liozzád oly lekötött valék, Én, a barátod lógyek-e szótalan ? Ali, megmeredjen szívem inkább, És veled egy por alatt fedezzen E boldog ákász ; mintsem egész hazám Közös telében én se legyek meleg. Felvészem a lantot, s gyepedző Sirod előtt keseregve ülök." A továbbiakban magasztalja mint tiszta polgárt, víg, egyenes barátot, mint mély tudomá-