Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1899

öl mein fellekesülve őt a múzsák főpapjának nevezi el. Egy másik versében dicséri Gvadányinak >Universalis Históriáját* s azt az óhaját fejezi ki, bárcsak láthatná öt, kiben Mars és Apollo együtt van. Grvadányi biztatta költőtársát, hogy feloszlatott rendjét a pápa visszaállítja; de 1800-ban azt irja B. Szabó, hogy korai volt öröme, mert nem láthatja feloszlott szerzetét újra állni. Azután feltárja barátja előtt nyomasztó helyzetét, mely még a versírástól is elvette kedvét. Nagy az ellentét közte és Gvadányi közt, kit igy szólít meg: „Boldog vagy; pályád lefutottad ezernyi halál közt, S már a nyúgodalom csendes ölének örülsz. Oh Márs, oh Pallás koszorús hja! szüntelen örvendj, Hogy koros életedet sok kikeletre vihesd." Még a múzsa is igy szól hozzá, Gvadányit magasztalva: „Ifjabbat kivan a lant; vén kézbe nem illik, Mert ha tanultabb is, csak letanul az öreg. Itten tőlem hazád főbb éke, Gvadányi ki légyen Véve ; kevés köthet véle ki mái napon." Majd buzdítja költőtársát, hogy sok mások helyett is, kik vagy nem akarják, vagy nem tudják a nyelvet előbbre vinni, vegye fel a terhet, hiszen: „ ... Te vagy az, kinek elmés S méz édességü versire tapsol hazánk" Baróti szépen festi Grvadányi lelkes magyar-