Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1899

47 virágok csak igazán szerető és épen ezért mély bánatba merült lélekből fakadhattak. Bacsányi nemes lelkének kétségbevonhatatlan igazsággal szóló tanúi ezek is. Dayka Gábornak Szabó Dávidhoz intézett költői levele nemcsak azért nevezetes, mert ö is tele marokkal szórja a dicséretet, hanem mert egy-két sorából tisztán látni, mennyire világos volt előtte a költő hivatása és feladata s hogy a költői hatás titkának zára is meg volt előtte nyitva. Ez a két nevezetes és figyelemre méltó sor igy hangzik : „Igézést szeret a költő lantjába lehellni, S sziveket lióditó mennyei dalra ragad." A kis episztolában mentegeti magát, ha talán B. Szabó római kellemeket nem talál soraiban, de hisz. nem is a fagylepte vidéken szoktak a múzsák tanyát ütni. Szerencsések Baróti és barátjai, mert nekik : „ . . . közelebb mosolyog szép szemmel Apolló S a szomszéd Helikon szent tetejére vezet, S hogyha borostyánnal koszorúzott lantotok ihlé, Olyan kellemetes hangzatokra tanít, Mint a lágy zephirek kikeletkon gyenge nyögése, S a csermely mikoron habjait űzve, csereg." Kazinczynak két költeménye foglalkozik B. Szabó Dáviddal. Az egyik, melynek cime »Baróti Szabó Dávidanticipálja a költő halálát és búcsút vetet vele Virttől és kedves Pybérétől, kinél B. élte utolsó éveit töltötte. Sem ez, sem má-