Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1899

33 Miként emelnénk fel Gellért tetejére! Megesküdtetnénk ott múzsák szerelmére, Hogy mord szemet vetnél hadak Istenére." Egy másik levelében megvallja, hogy a nemzet mindkettőjük énekére szívesen figyel. „Látom, hogy könyveznek (a múzsák,) nem hallván lantunkat, Melylyel tűzbe hoztuk hív barátságunkat; Hidd el, kedvellették hallani szavunkat, S hogy költjük versekbe bús magyarságunkat." De senki annyira nem lelkesedik barátja lantjáért, mint ő. „Tudod, hogy mit érzek lantod zengésében; Hogy, ha nem hallhatom furuglyád hangzását, Utálom szédítő tavasz mosolygását". Szinte megható az a rajongó lelkesedés, mellyel ekkori íróink, köztük Ányos is, az irodalom fellendülését magasztalják. Kreskai Imre Ányosnak 1778-ban »Bessenyei György társasága« c. könyvet küldött, melyben a franciás iskola alapvető tagjairól sorban megemlékezik. „Barátom, nem birok felhevült szivemmel; Óceán habjait képezem kedvemmel. A magyar Íróknak gyiílaszt serénysége, Kik tollával ujjul nyelvünk ékessége. Aggott Orczyt látom, mint a sast ifjadni, Sebes szárnyaitól felhőket hasadni; Kapitány Barcsay futva megy Tarnára, Hogy vegye Akhillest páncélos vállára. 8