Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1899

26 tése Révai Miklósnak egy »alagyája« is, melyet Szluha Demeternek ajánlott s mely Bessenyei »Hum'adí László «-jának >Toldalékát« vallja forrásul. Azért mondja Révai: »Többire pedig Bessenyei szavait fogod itt is hallani.« Révai ugy adja elő a dolgot, hogy Bessenyei lelke a Pozsony melletti Máriavölgyében levő kolostorban kezdett ingadozni. Ezt a helyet aztán >páros végzetü versekkel gyönyörűen és ébresztő kellemetességekkel leirta volt«. Révai érdekes alagyájának egyik szép része igy szól: „Bessenyeit láttam, de nem ám a régi pogányság Álmodozásának, furcsa meséji között: Hol valamely zöld bérceknek tetejekbe fel épült Kar csak hivságot költ s enyelegve mulat: S tántorodott seregek képzelt italokra hevülvén, A feslett szerelem mocskait irni merik. Más szentebb hegyeken mély völgybe ereszkedik ébredt Lelke s magánosság bús kebelébe borul: Ott, a mely részről aranyos sugárait égnek Tisztán alkonyodó nap a Pozsonra süti". Lelki tépelődéseit a következő sorok festik : ,,Istenem ! 0! ugy mond s keseredve fohászkodik, égbe Fel vetvén szemeit, s kéz felemelve kiált: 0 ! meddig haboz én lelkem ? mire térjek ? azonban A sok megszakadott vélekedésre tekint. Emberi büszke nemünk, ki igen vagdalkozik érted, Tollal, fegyverrel harc mezejére ki száll. Úgy vitat ki ki, hogy szentebb törvényedet érti, Es oltárt igazabb tiszteletednek emel. 0 ! azon Egyház, melyet erős kőszálra Egyetlen Szent Fiad épitett, nem szakad annyi felé." Majd az egyház négy ismertető jeléről elmélkedik, azután igy végzi énekét: