Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1899

117 A negyvenes éveknek szép tehetségű költője volt "©adtoíí Sándor is, kit Petőfi a fájdalom csalogányának nevez s hozzáintézett epistolájában dicséri, hogy benne egy a költő s ember, hogy dalainak kútforrása a szive. Garay pedig örvend »Vachott Sándor«-hoz c. költői levelében, hogy barátja szabadon élhet és érezhet a természet kebelén, távol a nagy város zajától és az emberek fondorkodásaitól. Mint versiró, kevés számú költeményeivel szintén a Bajza követőihez sorozható Söívös zsef br- is. Róla szól Garay »Báró Eötvös Józsefnek« c. költeménye, melyben a > Végrendeletire célozva a nagy hazafinak életéért esedezik, a kire a hazának nagy szüksége van s kinek végkivánata igazán dallá lett, mert hozzá a szavakat szive mélyéből merítette. Híres Karthausiját Pap Endre epigrammája igy jellemzi : „Bánatnak könyve ; kár, hogy nem regény, De nincsen benne egy szó költemény

7. Ez századunknak életirása, A társadalom jajkiáltása, Nagy míveltségünk kétségbeesése ; Itt van korunknak egész szenvedése, Melynek számára nincsen boldogság, Mert fáj nekünk a fennálló világ." Hátra volnának még a népies irány három nagy költőjéről szóló költői megemlékezések; azonban mivel terünk nem engedi, hogy őket részletesen tárgyaljuk, (hisz a Petőfivel foglalkozó köl-