Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1899

109 Petőfinek ezek a szavai merőben igazságtalanok. elfogultak s mindennél ékesebben mutatják, hogy lehet valaki bár a legjelesebb költő, de kritikusnak épen nem megbízható. Hiszen egvik legkitűnőbb tragédiánk, egvik ü O O O „ legjelesebb vígjátékunk épen Kisfaludytól való s az utókornak mégse lenne köze hozzá? Talán csak nem becsesebbek e jeles drámáknál Kazincz}- epigrammát, ha még oly kitűnők is a maguk nemében; sem Szemere Pál émelygős és igazán a mai korban élvezhetetlen szonettjei, melyekről már Kisfaludy Károly is oly hetesen itélt Vagy talán épen a Szemere iránt való meleg szeretet tévesztette meg Petőfit a helj-es ítéletben ? Annyi bizonyos, hogy Kisfaludy Károlyival il}

T rövidesen elbánni nem lehet, nem szabad. Kisfaludy Károlylyal egy fejezetben emlékezhetünk meg legnagyobb drámaírónkról. Katona Sózsefről, ki körülbelül egy időben fogott munkához Kisfaludy val ; s ki amazt tehetségben ugyan messze felülmulta, de külső sikerekben és népszerűségben vele nem versenyezhetett. Katonáról szépen emlékezik meg az ujabb kornak egyik legkiválóbb lírikusa, Reviczky Gyula, midőn Kecskemét nagy fiának emléktábláját 1888. ápr. 16-án leleplezte. Reviczky költeménye mesterien festi a nagy iró tragikus sorsát, abból indulva ki, hogy a költő tetszeni vágy és tapsot óhajt, mert a hideg közönyben elnémul a dalos ajak.