Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1898

28 lenségeivel a frivolságot és ledérséget egyesíti. Nem akarok jobban a részletekbe merülni és talán végnélkül folytatni a példákat a színművészet terén most divó irodalmi irányról, a melyre ráillenek Ovidius szavai : «... ludi quoque semina praebent Nequitiae, tolli tota theatra jube, Peccandi causam quae saepe multis dederunt.» Ha már XIII. Lajos 1641-ben szigorú rendeletben megtiltá a kétértelmű szavak használatát a színpadon ós kijelentette, hogy mindaz, a ki magát a színpadon illedelmesen nem viseli, becstelen, — a mai társadalomnak is üdvös reakciót kellene indítania a színdarabok érzék csiklandozó léhaságai ellen, vagy legalább is a járatlan — avatatlan ifjúságot kellene az ellen megoltalmazniHát a sajtó ! lehet-e elég kemény a vád, a gáncs, a birálat ellene és róla ? «A megmételyezett sajtó — mondja Zádori —- ezer csatornában ömleszti ölő mérgét a társadalmi rétegekbe, a mely elhamvasztja a legtisztább érzelmeket és végtelenül tágítja az erkölcsi eltörpülés, az egyetemes romlás határait.* A hirlapok sikamlós, frivol elbeszélésekkel, az érzékeket túlfeszítő vallástalan regényekkel, franciából fordított, vagy legalább franciás izü tárcáival, szenzációt hajhászó hírrovatával, az öngyilkosok, sikkasztok, betörök, gyilkosok ünneplésével stb. stb. csalogatják magukhoz a közönséget. Hirdetéseik : a szerelem árfolyama (akár csak a börze), a különféle titkos betegségek elleni gyógyitószerek ajánlása stb. : mind olyan dolgok, a melyek a legtapasztalatlanabbak