Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1898

21 hite, erkölcse, nagyon sokszor életboldogsága fizeti meg.

1) S mégis mit tapasztalunk ? Hányszor megtörténik, hogy az elnéző, vagy járatlan szülők valóságos örömmel látják, ha szeretett magzatuk, életük büszkesége és reménye, Istentől megáldott frigyüknek ártatlan záloga, — csillogó szemmel, kigyúlt orcával hajol egy-egy kárhozatos munka fölé. Nem egyszer maguk szerzik meg számára a könyvet, melyből élete romlásának ördöge vigyorog. Jobb szeretik látni, ha úgynevezett tudomán}

?os művet olvas, mintha társaival testedző játékban vidúl és szórakozik a nagy természet ölén. Reményeket fűznek hozzá, délibábot fest képzeletük az itju jövőjéről . . . Pedig ha tudnák, hogy mily meddő e remény, mily korai és indokolatlan az öröm. Az ifjúság üde hamvát hova tovább le fogja fújni az ifjú arcáról a hitetlenség szele ; értelmének kincseit, kedélye virágait kíméletlen kezekkel ki fogja tépni a hitetlenség gyökerén sarjadó erkölcstelen tudomány s korai sirján szívszaggató sírással vádolják magukat a szülök könnyelműségükért. Ha azonban óvnunk kell az ifjúságot a hitetlen tudománytól, mint a mely hitének templomát kifosztja, életüdvét elrabolja, — mit szóljunk a szépirodalomról? hol találunk kellő szót, a melylyel jellemezzük? hol vesszük a meggyőzés erejét, melylyel a szülőknek bebizonyítsuk, hogy gyermekeik erkölcsi ós fizikai pusztulásá') V. ö. Brunetiére . A tudomány csődje;