Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1898

20 sítésén dolgozik, abban, hogy tudományát szövétnekül használja, a melylyel kortásainak homályos utait felvilágosítja, fegyvernek, a melylyel legszentebb érdekeiért küzd, kincsnek, a melyet javunkra osztogat.» Teljes elismeréssel kell adóznunk az idézett szavakban rejlő igazságnak, mert a vallástalan irodalom nemcsak nem világítja meg a homályos utakat, nemcsak nem nemesíti a kedélyeket, hanem inkább elvadítja; azon igazságokat pedig, a melyeket a vallás már világításba hetyezett, sötétséggel takarja be. Annyira jutottunk már a tudományos irodalom terén, hogy a komoly s legnagyobb tudósok mindenütt a tudomány csődjét hangoztatják. Condorcet azt igérte, hogy a tudomány elő fogja idézni az erkölcsök megszelídülését, az érzelmek megfinomodását, az emberi szellem egyetemes józanságát és helyességét. Ezt mondta Henrin is, a ki ann}*i ember hitét rabolta meg s annyi szívnek üdvét tette tönkre s a kit — mify szomorú eredménye egy megtévelyedett élet munkásságának ! — a mai tudósok még csak tudósnak sem tartanak. A természettudósok pedig azt Ígérték, hogy eltüntetik a misztériumot, az örök titkot, a mel}

Tet eddig csak a vallásnak sikerült megfejteni, S az eredmény? Semmi! Elvesztették hitelüket épen ennélfogva. De az ifjú mindezt nem tudhatja s nem is tudja és naiv bizalommal esküszik az első híresebb embernek nevére s hiszékenységének árát