Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1897

86 hara és e sorstól félti nemzetét is (Népek halála), de -—- emelkedik fel hangja az ódába — téged megsegít Istened, ki eddig is segített és Ezentúl is segít, ne félj te senkitül, Csak a mindenható Urat féld egyedül, Nem árt akkor a vész, nem a népáradat S a jövendőkben is ott harsog a szavad ! A kor szavát, siralmát is megvigyázza, megérti s ezer sebére a hit balzsamát köti. Sokszor már-már vádol, gyűlöl, de beragyog szivébe az Istenember nyájas és mégis fenséges képe, teljes ragyogásával a hitnek sugara és a Megváltó példáján lelkesülve szeretettel öleli szivére a világot, az emberiséget. Valóban, Kemenes lírája olyan gazdag színben és hangban, olyan tiszta és mély gondolatban és érzésben, hogy összes vallásos költőink közül méltán említhetjük első helyen s akár költői ihletét, akár poétái tudását mérlegelve, bajos volna meghatározni, hogy mai profán költőink közül is ki haladja meg. Külön is felemlítem költeményeinek nyelvét, metynek ragyogó színei, tősgyökeres, magyar zamata, biblikus egyszerűsége, tudatos újítása, fordulatossága, ereje és bája külön ismertetést is megérdemelnek. Hibául említhetném a túlzó pátoszt, mely előadását, merész asszonánszait, meh'ek verselését teszik néha foltossá; ámde olyan szabású költővel szemben, mint Kemenes, egy vázlatos ismertetésben nem lehet kicsinyeskedésnek helye. S én erősen hiszem, hogy még lesz idő, midőn a mai kor irodalomtörténetének egyik legszebb