Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1897

71 és természetszeretete óvja meg (Mezőn, Nyugat felől, Este van már, Daru, gólya, Dal, Száraz ágon, Száll a madár.) Bensőségükkel, igaz hangjukkal meghatók az édesanyjáról és övéiről irt versei (Otthon, Anyámnál-, Májusi ég, Itt, hol a szép Zagyva); tárgyban, formában változatos, érzelmes és tiszta ; legillőbben Szülik verseihez hasonlíthatom e tárgyú költeményeit, melyek közül egységes hangjáért, kerek szerkezetéért A mi fáink cimüt külön is felemlítem. Hazafias verseiből (Hazám, Tavasz, Emlékezés) nem a szólamok özöne, hanem az igaz honfiérzés melege és ereje szól hozzánk, mint ezt a Vasárnapi TJjság is elismerte. Egész költészetébe azonban mél}

r, vallásos érzése visz harmóniát; mert épen ez a legmeghatóbb ismérve és legjellemzőbb vonása Lévay költészetének, hogy fájdalmán átragyog a hitéből fakadt megnyugvás derűje s bár néha mármár elborítja a kétség (Betegen, Miért), eleven hitének, igaz és benső vallásosságának szárnyain kiemelkedik belőle (Fohász, Fájdalomban) s így, míg vigaszos szavával meghat és felemel, költészetének harmóniáját is megőrzi. Vallásos lírájának legszebb darabjait saját énje tölti be: saját hitének, Istenben való bizodalmának ad megkapó közvetlenséggel kifejezést (Templomban, Biztató, Ilogy a pályán). Az imának költői kifejezése mód felett sikerül neki (Fohász, Urjövet, Szeretlek); sem érzelgős, sem száraz nem lesz s főképen, ha a Költök