Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1897

(58 Talárt a vallásos költőnek még ' sem volna szabad ilyen hangot pengetnie ; hiszen a mi vallásunk a szeretet vallása s a mi Istenünk maga a szeretet. Higyje meg költőnk, nemcsak költői, hitbuzgalmi hatást is előbb ér el, ha szeliden szól hozzánk, a szeretet szavával, ha lágyan nyúl lelkünk sebéhez, a bocsánat és malaszt enyhével. Az ó-szövetség látnokai méltán és felsőbb parancsra hirdettek pusztulást ós kárhozatot, átn az alázatos szivü Jézus Magdolnát is, a tékozló fiút, is szeretettel vonta magához a porból. Az átok meddőn elviharzik fölöttünk, mint a nyárközépi zivatar, holott az áldás és bocsánat mindenkor meghat és felemel. Szelidebb, vigaszos hangú versei bizonyítják ezt legjobban. Milyen megható pld. Diadalének-e, melyben eltalálta az igaz hangot: Mienk a diadal ! Mienk a bocsánat! mennyire szivünkhöz szól szép kön}

Törgésében (Dal a századhoz): Hallgass a költő énekére század, Belőle népek vágya szól feléd, A büszkeség helyett a szent alázat Ragyogja be fejednek dicskörét. Ne nyúlj a hithez, önmagad sebezve, Űzd el a kétely tépő álmait, Vergődöl így csak, szárnj'aid letörve, Nagygyá, dicsővé egy tehet — a bit! vagy milyen magával ragadó szent lelkesedése (Viharban): El még az Isten oda fen! A szenvedés legyen reményünk,