Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1897

ELŐSZÓ. A középiskolai irodalomtörténeti tankönyvek lapjain a szorosabb értelemben vett vallásos írók — ha csak százados régiségük vagy más irányú munkásságuk címén nem — elvétve és szűkösen kapnak helyet. Kiválóképen pedig a vall. költészet művelői részesülnek mostoha sorsban ; sok, ha névleg megemlíttetnek. Pedig egyik-másik egész életének munkásságát rakta le költeményes köteteibe s nem egy van közöttük, kivel — már csak írói termékenységük miatt is — előbb-utóbb foglalkozniok kell a magyar irodalom történetíróinak. Mindszenty Gedeon, Kemenes Ferenc lírája, Tárkányi ésSzemenyei Mihály vall. énekei ; Lévay Mihály borongó, Rudnyánszky színes költészete; Kalocsay Alán, Gryürky Ödön hangulatos versei; vall. műfordítóink munkássága, — a napilapok megemlékezésénél, ismertetésénél több figyelmet is megérdemelnek. Ám ez csak néhány kikapott név ujabb és legújabb vall. költészetünk művelőinek táborából. Már ebből a szempontból is hálás do-