Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1897

24 és követni mindegyikünk a >dal és igazság gyermekének*, Mindszentynek szavait: Égi s földi kinyilatkoztatás Együtt: az a valódi haladás ; Ismeret nélkül nem egész a hit, Hit nélkül az ész boldogtalanit. * * * Ezek előre bocsátása után lássuk már most részletesebben is legújabb vallásos költészetünk jelenségeit. Sietek előre is megjegyezni, hogy a sorrend, melyben az egyes költőket tárgyalom, esedékes s igy mit sem jelent. Kalocsa^ (Elán. Vallásos költészetünk felhőkön túl csapongó idealizmusát az 50-es évek reálisabb alkotásai váltották fel; a Családi Lapok költői, főképen Tárkányi, Mindszenty egészségesebb alapra állottak, a való élet alapjára. Ezt szőtték be a vallás aranyfonalával s így nyilt csak meg sok zárkózott kebel a vallás eszméi előtt: nem az anyag nélküli szeráfoknak, hanem a föld bűnös fiának, a test- és lélekből álló embernek daloltak. A megkezdett jó irányt folytatták — annyira-menynyire — Szülik, Pály, de Iiosty egy ugrással ismét oda terelte költészetünket az idealizmus ködfelhőibe; őt követi az ujabb nemzedék nem egy tehetséges tagja s így lassankint elkülönzik költészetüket, mert nincs benne egy csepp emberi. Különbséget kell azonban tennünk vallásos költészetünk régi s ez ujabb ideálizmusa között: az