Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1897

21 is inkább csak a felszínen maradnak; — elbeszélő műveinkből pedig — Pály Messiás-töredékeit nem számítva, melyekről már Koltay elég bőven és dicséretesen nyilatkozott

1) — hiányzik a nyugalmas epikus hang, kerek mese, érdekes előadás s inkább lírai leírások, mintsem epikus alkotások. Itt említem föl a vallásos költészet kedves műfaját, a legendát is. Számuk csüggesztőleg kevés; mióta Nyulassy Csillagfürtéi a Kat. Hetilappal együtt megszűntek, alig olvasunk egyegy számbavehető, jó legendát, ezeket is többnyire Rosty ügyes kezéből. Ha meddő s leginkább fordításokban élő himnuszainkat, — a népieshez visszatérni kezdő templomi énekeinket, — vallásos műfordításunk nagy érdemeit még felemlítem: azt hiszem legújabb vallásos költészetünk minden ágára figyelemmel voltam. Érett, kiforrott, maradandó becsű s esztétikailag is őszinte méltánylást érdemlő alkotásokkal csakis a lírai és műfordítói téren találkozunk. A drámai műfaj (ha azt a néhány iskolás vagy könyvdrámát nem számítjuk) parlagon hever, az elbeszélői pedig csak érdekes kísérleteket, szárnypróbálgatásokat mutat. Ám legújabb vallásos líránk sok drágagyöngyöt vallhat magáénak. Fájlaljuk ugyan, hogy kissé egyhangú, kissé szükkörű, de mégis a legszebb reményekkel biztató. Mert gáncsaink inkább csak általánosságban szólnak; hiszen jól tudjuk, hogy Kemenes, Gyürky, !) Emlékkönyv. 1881. (Kiadta a Szt.-István. T.)