Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1897

iá gésben, kapcsolatban álló költői műfaj, melynek a vallás adott létet

1), szülőanyját meg ne tagadja. De van még egy másik sajnos következménye is e lírai egyoldalúságnak s ez a termelés minősége. Nem mondjuk, liogy csekély becsű volna vallásos líránk, hanem, hogy szükkörű. Futtatunk a járt uton Mindszenty nyomában (noha komoly Mindszenty-tanulmánynyal kevés költőnk dicsekedhetik), mint az ötvenes évek lírikusai Petőfi után; uj utakat törni, a kor ujabb eszméit bevinni a költészetbe : kevesen vállalkoznak, holott, ha ezt tennék, jobban kifejthetnék az egyéniségüknek megfelelő irányban képességeiket s egyúttal több fénynyel és haszonnal is munkálkodhatnának. Mindenesetre meg kell becsülnünk azt az erős keresztény reálizmust, melyre épen Mindszenty adott példát s mely abban tetőzik, hogy a vallásos költészet megaranyozza a hit sugarával egész gondolat- és érzelemvilágunkat; kerüli a csiszoltságot, szobaiságot, művirágot, érzelgést; összekötő kapcsa igyekezik lenni a végesnek a végtelennel, midőn a vallás spektrumában szemlélteti megnemesített hazafias, családi, stb. elegyes érzelmeinket. S ebben van hatásának titka is, mert az emberekre csak az hat igazán és állandóan, a mi emberi.

2) E tekintetben kétségbevonhatatlan legújabb vallásos költészetünk érdeme, hogy — egjméliány kivétellel — fenntartotta, *) V. ö.Grreguss, Schakespeare pátyája, 34. 1. 2) Csiky Gr., Sophocles Tragédiái, VIII. 1.