Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1897

107 teleirt lapjaira annyi büszkeséggel, ha az egyik lapon ott nem ragyogna aranyos betűkkel ez évszám: 1848. Örvendetes és gyászos emlékek fűződnek ez évhez; olyan volt ez, mint egy verőfényes nyári nap, melynek reggelén éltető harmatcseppek rezegnek a virágok szines kelyhein, lágy zefirek lengedeznek a levegőégben s a gazda a legszebb reményekkel lát munkája után, csak a rekkenő hőség sejteti a közelgő zivatart; alig emelkedik délpontra a nap, sarkaiban rendül meg a föld s tombol, pusztit bőszülten az orkán nem hagyva mást maga után, mint a vérmes remények pusztaságos romjait! 1848 reggelén reménykedik a nemzet, tavaszán öröme határtalan, mert államnak tetsző reményei beteljesedtek, de a határtalan öröm alig néhány hónap múlva az ágyúk bömbölésébe, a csaták zajába fúlt — a vihar kitör s nyomait honfivér patakjai, elárvult sírkeresztek, füstölgő romok s a szárnyaszegett remény sirámai jelzik. A szent szabadság hajnalhasadásának, 1848 március 15-ének félszázados évfordulóját megülte már a nemzet, De március 15-ikí lelkesedésünk nem állja útját ápril 11-nek. Ha az a virágos tavaszra ébredt fiatalságnak, ez az aranykalászt termő nyárnak hírnöke: ott élni kezdtünk, itt alkotni, ott szembe-szálltunk az elnyomatással, itt már munkálkodtunk a szabadság napja alatt. A márciusi törvények királyi szentesítésének 50 éves jubileumát ünnepeljük ma. Ápril 11-ike tehát emlékünnepe azon nemzeti alkotások legfelsőbb szentesítésének. melyeknek lépcsőin hazánk és fajunk