Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1897

103 A nemzeti kegyelet és hála érzelmeivel emlékezünk meg Bocskay István és Bethlen Gábor erdélyi fejedelmekről. Ez a két erdélyi fejedelem, ki harcban állott a Habsburgokkal, s ezeknek hatalma ellenében védelmezte a magyar szabadságot és az ezzel akkoriban szervesen összeforrott protestantizmust; ez a két fejedelem, a ki fejére tehette volna Szent István koronáját, de nem a koronáért, hanem a magyar szabadságért élt, harcolt és dolgozott, két kiemelkedő nag}

rsága ugyan a magyar történelemnek, de nagyságuk a Habsburgok ellen való harcban domborodott ki és vált a magyar nemzet előtt örök időkre dicsőséges emlékezetűvé. Es ime, királyunk, a Habsburgok sarja, nem őseinek az ellenségeit, hanem a magyar alkotmányért és szabadságért küzdő nemzeti hősöket látja bennök és mint ilyeneket ünnepli fönséges elhatározásával. Képzelhető-e felemelőbb, meghatóbb, nagyszerűbb cselekedet, mint az, hogy a Habsburgok sarja, a a magyar nemzettel érzésben és gondolatban összeforrt király, szobrot emeltet a bécsi béke megalkotójának és II. Ferdinánd legyőzőjének Bethlen Gábornak ! Midőn az országot a legvadabb harci zaj tölté be, élt korának egyedüli irói tehetsége Tinódy Sebestyén, ki korának szive vérével megirt mozgalmas eseményeit énekelte szerte e hazában, buzídtván rendületlen hazaszeretetre honfitársait, kik már-már kétségbeestek a hon fennmaradásán. Tinódynak mint irónak érdemét nem tehetségéhez képest mérjük, hanem azt vesszük tekin-