Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1897

101 >Örökítsük meg a nemes idők azon kiválóbb alakjainak emlékét, kik a nemzeti élet különböző terein kitűntek« ! E magasztos és mélyen a szivekbe ható szavak hangzottak el fölkent királyunk ajkáról. Nemzetünk bármily nagy kegyelettel őrizte is a mult idők e nagyjainak az emlékezetét, nem volt abban a helyzetben, hogy nekik szobrokat emeljen. Ideje sem volt még erre, pénzéből se telt.* Gyakorta éreztük, hogy milyen szegények vagyunk ilyen szobrokban, s röstelkedve kellett magunk előtt megvallanunk, hogy nem teszünk eleget az elmúlt idők dicsőséges férfiai iránt tartozó kegyeletünknek. Királyunk a mi segítségünkre jött. A mit a nemzet elmulasztott, ő hozza helyre. Ezután a nemzet történelmének legfontosabb mozzanatai mintegy előttünk elvonuló és hozzánk hathatósan szóló élőképek gyanánt fognak föltárulni az ország szivében. * A nagy nópvéndorlás vihara a maroknyi magyar nemzetet ott valahol Ázsia határtalan pusztáin fölkapta forgatagába és letette Pannónia földjére. Őseink el is foglalták e földet, nem is egykét ütközet után, hanem vagy 10 éven át tartó erős küzdelem árán. Drága tehát a haza szent földje, hisz őseink vére bőven öntözé azt! Mindezekről a nemzet legelső történetirója Béla király névtelen jegyzője értesít bennünket. A jóságos fejedelmi gondoskodás kiterjed a