Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1894

57 Meglehet, hog)' a franczia tanulmányok indították Lessinget arra, hogy ezen darabot tervezze, de csak a jó szándéknál maradt. 1767-ben Lessing nem épen hizelgő módon birálja Gottschednó asszony fordítását.

1) Már 1751-ben, mint említettük, akarta Lessing Thomson „Agamemnonját" ós „Tancred és Sigismundáját" lefordítani. Utóbbi szomorujátéknak forrása Lesage „Gil Blas von Santillana" czimü regénye; Thomsonon kívül ugyanezt az anyagot feldolgozták Saurin, Calini és Goldoni, utóbbi „Henrik, Sicilia királya" czímen. Goldoni megemlíti életrajzában, hogy az anyagot Gil Blas „Mariage de vengeance" (bosszuházasság) czimü novellájából vette. Lessing 1754-ben kiadta: „Leben des Herrn Jákob Thomson" s ez indította arra, hogy Gil Blas ugyanezen epizódját drámában feldolgozza, amit „Ludvig und Aurora" czímen tervezett. Az első felvonásról rövid vázlatot készített, de nem is jutott tovább. Megismerkedett ugyanis Goldoni darabjaival, és mint tudjuk ,,Die glückliche Erbin" czimíí vígjátékát tervezte. Nikolai pályadíjat tűzött ki egy jó szomorújátékra, a terminus 1757. oktober hava volt. Lessing is pályázni akart, de elmulasztotta a határidő napját. Cronegk „Codrusa nyerte meg a pályadijat. „Virginia" volt Lessing tervezett pályamüvének czíme. Mendelssohn- és Nikolaihoz intézett leveleiben kifejezést ad reményének, hogy ') Hamburgische Dramaturgié : Dreizehtens Stück.