Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1894

36 ekként a szép nem Weisse urat mégis csak előnyben részesítette volna, főleg a szép nem azon része, mely nem szívesen veszi, bár látszólag is, a bókokat." A lipcsei időből tehát tenmaradt Lessing terve ós első kidolgozása ezen vázlatnak, de utóbbi csak nagyobb vonásokban. Épen úgy, mint de la Motte és Weisse, Lessing is csak egy felvonásra tervezte vigjátékát, a terv szerint öt jelenéssel, de már az első feldolgozásban a jelenések száma kilenczre rúg. Lessing már ezen körülmény feldolgozásában is avval igyekezett ezen az asszonyok állhatatlanságáról szóló gúnyiratnak szarkasztikus befejezését enyhíteni, hogy a katona szolgája Dromo csak azért mondja el keresztre feszített holt tetetemének eltűnését, hogy Antipliilának, az özvegynek, kedvese iránti érzelmeit próbára tegye. Majdnem húsz évre ezután 17G7. szeptember elsején megjelent a „Hamburgische Dramaturgie"ban Lessing birálata Weisse ugyanezen tárgyú darabjáról. Lessing ebben minden elődjét elitéli, kik ezen elbeszélést drámailag feldolgozták. A birálat ezen szavakkal végződik: Elfordulunk a színpadtól és Petronius Lykasával azt mondjuk : ,,Si justus Imperátor fuisset, debuit patris familiae corpus in monumentum referre, mulierem adíigere cruci." S ezen büntetést úgy látszik annál inkább megérdemelte, minél kevésbbc használta lel a köl-