Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1894

35 át a kriptában tartózkodik a kedves halott mellett. A közelben keresztek állottak, melyeken gonosztevők függtek, mellettük egy katona állott őrségen. A kriptából ki-ki-szivárgó fény arra csábítja a katonát, hogy egy alkalommal a kriptába menjen. Ott találja a kesergő özvegyet ós behízelgő viseletével nemcsak arra birja az özvegyet, hogy tőle ételt fogadjon el, hanem a szerencsétlen nő iránta még szerelemre is gyulád. Ezalatt azonban a kivégzettek rokonai ellopják az egyiknek holt tetemét a keresztről. A katona megrémül és mármár öngyilkosságra gondol, midőn az özvegy azt tanácsolja neki, hogy elhunyt férjének tetemét feszítse az üres keresztre s így mentse meg magát. Dunlopsnak a költői próza történetében, melyet Liebrecht fordított németre, megvan ugyan ezen elbeszélés egy chinai forrás nyomán: „La Matrone du pays de Soung." Az eltérés azonban nagyon csekély. Houdar de la Motte, Weisse és mások megpróbálták ezen elbeszélést a színpad számára feldolgozni. Az anyag úgy, amint van, nem igen tetszett Lessingnek, s azt Lessing öccse is elbeszéli (I. 64.): „Lessingnek szándékában volt Weisse úrnak keserű gúnyját, melylyel a, szép nemről nyilatkozik, enyhíteni. Mivel azonban ezen enyhítésesem szüntethette volna meg teljesen agúnyt az a kérdés támad, váljon megérdemelte volna-e ezen fáradozása a köszönetet. Hisz így a valószínűtlen gúnynak csak valószínűséget adott volna, s 3*