Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1894

10 útjában, de, mivel gyakorlat teszi a mestert, a felsőbb osztályokban alkalmazandónak is mondható. Ajánlható pedig belőle az olvasmányokon alapuló beszédgyakorlatokra és az írásbeli dolgozatokra vonatkozó rész, mert az olvasandó szöveg megértésére és a hozzá fűzendő reáliák elsajátítására a mi magyar vidékeink kizárólagosan az analytikus és synthetikus eljárást teszik lehetővé. Ezt hosszasabban bizonyítani felesleges. Az én nézetem szerint tehát a mi körülményeinknek megfelelő német nyelvi tanítási módszer volna az analytico-imitativ eljárás, hogy úgy fejezzem ki magam, s a követendő eljárást Klinghardt 4 pontjával szemben a következőkben foglalhatnám össze : 1. A tanuló a megfelelő szószedet után, mely nagyrészt a tanár segítségével az iskolában történik, az olvasmányt hü fordításban igyekszik visszaadni és annak értelmébe behatolni. Ez elég alkalmat nyújt a szükséges magj^arázatokhoz s a hozzá fűzendő reáliák tárgyalásához. (Klinghardt 2. pontja helyett.) 2. Mivel a tanár a végzendő tananyaghoz kötve van, alkalmas könnyebb tárgyakról szabad német előadást nem tarthat. Azért a tárgyalandó szöveget a magyarázatok alapján változtatásokkal mondatonként adja magyarul s ezeket a tanúló nyomban az elsajátított szókincs segélyével fordítsa németre. E ponthoz fűzendő a részleges grammatikai ismétlés s a mondatváltoztatásokat a tanár épen az ismételt grammatikai szabály begyakorlására tegye. (Klinghardt 3. pontja helyett.)