Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1893

63 tassék, mert ilyenkor az Ítéletet ellene azonnal végrehajtották. A tárgyalás megkezdése előtt, mely rendszerint csak egy későbbi határnapon történt, a bíró letette az esküjét. Ezután a legis actio által való eljárásnál a felek a bíró tájékoztatása végett a tényállást röviden egybefoglalva adták elő (causae coniectio, collectio). A formula-rendszer szerint a tárgyalás azzal vette kezdetét, hogy mind a két fél állításainak kifejtése végett egy-egy összefüggő beszédet (peroratio, oratio continua) tartott akár maga, akár ügyvédője. Az elsőség a felperest illette, utána következett az alperes. Eleinte mindegyik fél addig beszélhetett, a meddig neki tetszett, de később a beszéd csak bizonyos óraszámig terjedhetett. A beszédek a pernek jogi és ténybeli kérdéseivel foglalkozhattak, a tárgytól eltérni nem volt szabad, mert különben a bíró megvonhatta a szót az illetőtől. Cicerónak a polgári perekben tartott beszédei közül négy (pro Quinctio, pro Tullio, pro Caecina, pro Roscio comoedo) maradt reánk. Hogy ezen beszédek nem mentek a szenvedélyes hangulattól és személyeskedéstől, az azon kor politikai viszonyaiból magyarázható. A szónok beszédét ezzel végezte : dixi (elmondottam) és, ha a felek befejezték a beszédeiket, a praeco kijelenté : dixere vagy dixerunt (végeztek a beszédekkel). A tárgyalásnak másik főrésze volt a bizonyító eljárás (probatio), melynek czélja meggyőzni a bíróságot azon állítás valóságáról, mely az alperes elmarasztalását vagy felmentését vonta maga után.