Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1893

45 A praetorok edictumai tehát lassankint megváltoztatták a polgári perek rendtartását is, mert azon peres ügyekben, a melyek nem a XII tábla törvényein alapultak, az vált rendes szokássá, hogy a praetor általános utasítás, formula kíséretében bocsátá az ügyet a bíró elé. Kr. e. a második század első felében pedig a törvény is (lex Aebutia) felhatalmazta a praetort, hogy a decemvirek és centuinvirek elé tartozó személyes szabadság, családjog, örökség és fenyegető károk miatti perek kivételével, a melyek ezután is a legis actio szerint tárgyaltattak, ne legyen köteles a törvény szavaihoz mereven ragaszkodni, hanem tekintetbe vehesse a változott viszonyokat, a gyakorlati élet követelményeit is. Ez időtől fogva tehát a formula-rendszer, melyben mindenkor a praetor vezette a törvényszerű eljárást, tényleg háttérbe szorította a legis actio rendjét. Míg a legis actioknál a peres felek a praetor előtt csaknem ennek vezetése nélkül, de egyúttal a saját érdekök koczkáztatásával is, szóltak és cselekedtek, a bírónak pedig abból, a mit in iure véghezvittek, kellett a maga feladatát a praetor minden útmutatása nélkül fölismernie: addig a formula-rendszernél a praetor kiterjedtebb hatáskörénél fogva tárgyalást tart a peres felekkel, felveszi a tényállást, megállapítja az elmarasztalás vagy felmentés feltételeit, s ez által utasítást ad a kinevezett bírónak, vagyis megszerkeszti a formulát. Míg tehát a legis actio ünnepies cselekvénnyel összekötött szóbeli eljárás, addig a for-