Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1892
6 Ily átalakulások után a mult tanév végével fejezte be intézetünk fennállásának 121-ik évét a zárdaépületben mint algymnasium, mert az 1892|3. tanév kezdetén az egészen új otthonába átköltözve az Y. osztály megnyitásával teljes főgvmnasiummá való évenkénti fokozatos kiegészülését kezdette meg. Ezen esemény, mely még egv évtizeddel előbb lehetetlennek látszott, azon sajátos körülménynek köszöni megvalósulását, hogy a gymnasiumnak Keszthelyen való maradása kérdésessé tétetett. Azonban intézetünknek éppen az volt a szerencséje, hogy az existentiáját veszély fenyegette, mert a létért való küzdelemben a polgárok lelkesedéséből nemcsak a fennmaradására szerzett újabb erőt, hanem általa egyúttal kibővülést is nyert. Erre pedig azon körülmény szolgáltatott okot, hogy az 1887. év deczember havában az a hír terjedt el városunkban, hogy az akkori közoktatásügyi minister részint az intézetünk tanulóinak több éven át csekélyre leolvadt száma, részint ugyancsak a csorna-prémontrei kanonokrend által fenntartott szombathelyi főgymnasiumnál szükségesnek mutatkozó párhuzamos osztályok felállíthatása miatt a keszthelyi gymnasium beszüntetését szándékolja. Keszthely város teljes mértékben felfogván azon erkölcsi és anyagi kárt, melyet ezen culturalis intézet beszüntetése okozna, a polgárság bizalma gróf Festetics Tassilohoz fordult, a ki a sokérdemü Svastics Benő főispánnal és a város vezető férfiaival egyetértve lelkesen pártfogolta ügyünket. Ezen biztató jel folytán a város