Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1892

58 tályban a különböző méretű padok elhelyezése nem okadatolt. Mi azonban azt hiszszük, hogy a tanulóknak tehetség vagy szorgalom szerint való elültetési módjával szemben előnyösebb őket a testi nagyságuknak megfelelő padokban elhelyezni úgy paedagogiai, mint hygéniai szempontból, mert a nagyobb fiú a nagyobb padban nyugodtabban is fog figyelhetni, mint a rá nézve kevésbbé kényelmes kisebb helyen. Az azután már egészen más kérdés, hogy milyen szerkezetűek legyenek ezek az ülőhelyek. Részemről legczélszeriibbnek azt tartanám, ha minden tanulónak külön székje és asztala volna, de ez sok helyet és nagy költséget igényel. A két ülésü pad minden esetre alkalmasabb, mint a három fiú számára való, azonban itt is a terem nagysága és a költség határoz. Ugyancsak e miatt alkalmaztattak intézetünkben is a háromülésüek, melyek habár nem is mintaszerűek, mégis a tanulók testi fejlettségükhöz alkalmazva, meglehetősen czél szemek. Szerkezetük egyszerű, követi nagyrészben azokat a szabályokat, melyeket e tekintetben a dr. Klamarik-féle gyűjteményben találunk. Minden osztályban a tanulók fejlődőttségéhez mért háromféle nagyság van és két szakaszban olyformán elhelyezve, hogy úgy a középen, mint a falak mellett mindenütt 70 — 75 cm széles köz maradt, tehát a tanulóknak elég hely van a padok között való járhatásra. A padok hosszúsága 2'1 méter, tehát egy tanalóra 70 cm hosszú terület