Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1892

23 észszel, gyarlóbb értelemmel bír az életben, — ki fogja elitélni? De ha valakinek nem lesz szive, lelke —- már elveszítette életét; és félni, rettegni fog minden ember, ki vele érintkezik. Es ha a tudományban nincs hazafiság, mi lesz gyermekeinkből? Talán világpolgár eszmékkel, melyekből hiányzik a nemzetek igazsága, a történelmi jog, az alkotmányos érzék és áldozatkészség, a melyekben a hazaszeretet egy geografikus fogalom, egy etnografikus tényező lesz — de nem a sziv szent ideálja, melyért — mint a mult mutatta —• egy óra alatt férfiúvá vált a gyermek és a reszkető agg elfelejtette a természet kényszerét és ha nem tudott küzdeni, legalább elment meghalni a hazáért. Vagy még ennél is rosszabb socialista, communista a pusztítás eszméivel, kiknek evangéliumát a petróleum és dynamit világítja meg. Vagy önérdeket hajhászó kufár, ki egy hitvány garasért zsibárus piaczra hordja az ősök legszentebb ereklyéjét; — vagy lesz belőle léha naplopó, ki sem Istenért, sem emberért, sem hazáért nem tesz semmit. Ilyen ifjúság nem kell nekünk, nem kell a hazának, — azért kérünk hitet és hazafiságot a tudományba. És ezt biztosítja nekünk a főt. prémontrei rend, mely az uj főgymnasium vezetését átvette, kiknek — kérem az Istent — adjon