Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1892
10 algymnasium kiegészítését egyhangúlag kimondotta, az átalakítási és beruházási költségekre előirányzott 15 ezer forintot megszavazta, de ez utóbb még mintegy 5 ezer forinttal szaporodott. A csornaprémontrei kanonokrend ez által egy újabb kézzelfogható adattal igazolta, hogy nem idegenkedik a legmesszebb menő áldozatoktól sem ott, a hol a hazai közművelődésről van szó. Erre a város ápril 6-ára közgyűlést hivott össze, melynek lefolyása megérdemli, hogy egy kissé körülményesebben méltassuk. A napirendre tűzött tárgy fontosságához méltó hangulattal, pontosan és oly számban jelentek meg a város képviselői, a minőben ritkán lehet őket együtt látni a városház tanácstermében. A képviselőkön kívül igen szép számú hallgató közönség is jelent meg az ülésen, melynek egész lefolyása a tárgyhoz méltó volt. Reischl Venczel, a város közszeretetben álló bírája, örömmel jelenté ki, hogy oly szép számmal látogatott közgyűlést nyithat meg, midőn a város culturalis érdekét képező ügy a tanácskozás tárgya. Jól esett nemes szívének az a tapasztalat, hogy a három évtizedet meghaladó önzetlen közszolgálatának, mely által már sok szép dolgot létesített, a főgymnasium megvalósításával leendő betetőzésében nemcsak a képviselőtestület, hanem a város összes polgársága egy szívvel-lélekkel támogatja. A városbiró ajánló előterjesztése után Lénárd Ernő, a város sokérdemű ügyésze, beható tanulmánynyal fejtegette a főgymnasium ügyét és a
