Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1889

- 8 3— fölvételét, köpenyszerü öltönyét s övét dicsőité s kifogyhatatlannak látszik dicséi-etében. Bölcs L e o császár Máriát mint a föld szülötteinek szerencséjét a keresztények segítségét, a bűnösök egyedüli reményét, a mindenség gyönyörét magasztalá. Geometra János sok költeményt szerzett Mária tiszteletére. Általában a görögök költészete gyakran vette fel Máriát dicsőítése tárgyául. A kereszténység azonban elhagyta bölcsőjét : keletet s mert nem volt helyhez kötve, terjedt keletről nyugotra. innen a szélrózsa minden irányába. Mindenüvé magával vitte szellemét, szertartásait, hagyományait, legendáit, cultusát. Végre megszilárdul a római egyház, melynek kebelébe egymásután siettek a gallok (franciák), angolok, németek, szóval nyugateurópa népei, ezek között a XI. században a magyarok is A hymnus költészet alapját az egyház nyelvén, az elfogadott latin nyelvben irt hymnusok teszik. A költők mind papok, kiket az egyházi életre s az Isten szolgálatára az Isten iránti szeretet, a mennyei dolgok után való vágyódás, a világiak megvetése s lángoló lelkesedés vezet. Misem természetesebb következménye a szemlélődő életnek, mint az elmélkedés a földi javak múlandósága s Istennek végtelensége felett. A cellájában imájába merülő szerzetesnek mi nyújt szórakozást ? A szentírás s a szentatyák müveinek olvasása A költői lélek legendákat, parabolákat, hymnusokat ír. A latin nyelv klaszszikus, a gondolat nincs lenyűgözve mely általa formát akar nyerni. A szerzetes birja e nyelvet, tökéletesen a maga költőiségének titkaival együtt. Az eszme, a gondolat, a lelkesedés külsőt kér, a hit glóriával aranyozza be a pogány nyelven szóló keresztény múzsa homlokát, — s nincs akadály többé, hogy a szertartások ünnepiességének s fenségének emelésére a kar hymnusokat ne zendítsen meg — nincs akadály többé, hogy ne énekeljenek. Hiszen a dal, az ének olyan önkénytelen meg-