Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1889

— 28 Ott találjuk a Completorium végén (138. 1.) a „Salve Regina" fordítását. A „Salve Régin á"-t sz. Bernátnak tulajdonitják, mások, mint Durandus, Péter nevü compostellai püspököt tartják szerzőjének. A codex fordítása a következő : Idvezlégy irgalmasságnak királyné Asszonya Mi életünk, mi édességünk, És mi reménységünk üdvözlégy The reád iivöltünk evanak számkivetett fia, Te reád fohászkodunk ohajtvan és sirvan Ez siralomnak völgyéhen leven. Oh azért my szószólónk, az te kegyelmes szemedet Mi hozzánk fordítsad Es áldott Jézust, te méhednek gyümölcsét Ez számkivetésnek utánna nekünk megmutassad 0 kegyelmes, o kegyes, 0 édes szűz Mária. Sajátságos használata a latin clamo igének itt az : üvölteni. Ugyanezen értelemben másutt is használatos e codexben ; pl. a következő versciculusban: Domine, exaudi orationem meam Et clamor meus ad Te veinat : És az én üvöltésem jusson te eléd! A fordítás elég szolgai, semmi könnyedtséget, semmi emelkedettséget nem árul el. Különben nem sokkal többet mondhatnánk a „Salve Reginá"-nak a müncheni codexben meglevő német, s a párisi codexben levő francia fordításáról sem, bár ez utóbbi a nyelvkezelés csínjait bizonyítja. A codex 59. lapján találjuk a „Regina Coeli" első fordításait is, hasonlókép gyarlón visszaadva. Érdekes darabja az imakönyvnek a „Magnificát" (119. 1.) fordítása. A „Magnificat", mint a szt. írásból (Luk. 1. f.) tudjuk Mária magasztaló éneke, — s mint ilyen a Vespera-ban énekeltetik. Már a X. században haszná-