Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1889

I. Korszak. 1000-1629 ig. 2. §. A magyarok Mária kultusa. Codex irodalmunk Mária hymnusai. A keresztény egyház kebelébe siető pogány magyarok vallás erkölcsi életének vázolása a kereszténység felvételének első időszakában meggyőz bennünket arról, hogy a ligetek árnyaiban áldozó őseink készséggel fogadták az uj vallás költőiség vonásokban gazdag eszméit, szertartásait. A szertartások és szokások ugyanazok voltak, mint külföldön, mert a külföldi téritők a vallás tanaival ezeket is magukkal hozták s a magyarok közül egyházi rendbe lépő hét ifjú szerzetes és későbbi utódai ezek szellemében levén nevelve, ezek példája után indulva, látta el az egyházi szolgálatot s tanította a népet. A szűz Mária s általában a szentek tisztelete e korban a XI. században mindenütt igen élénk volt. Az értelmiségben még igen kevéssé fejlett kor vallásossága mindenütt, főleg a külsőségekhez ragaszkodott. Az eget és földet angyalokkal és szentekkel népesité be phantaziája, kikhez aztán imáiban fordult, kiknek közbenjárása, sőt egyenes közbelépése által óhajtja, reméli s hiszi vala megnyerni a kivánt jót, teljesíttetni az érzett szükséget, elhárittatni a fenyegető veszélyt. Szűz Mária tiszteletének kútfőinkben több nyomára akadunk. Maga a Nagy-Boldogasszony elnevezés is erre mutat. Szent-István nagy tisztelője volt az istenanyának. Koronázását is Nagy-Boldog asszony napján tartá. Hartvik legendája szerint mind magát,