Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1888

15 akarhatná-e azt, hogy valaki gonosz-jellemmé legyen ? Ellenkezőleg Isten azt akarja, hogy- minden ember jóvá legyen, s erre alapul a szükséges csirákat kibe-kibe bele is helyezé. Eme fejlődésre képes csirák azonban magukra hagyatva, nevelés nélkül részben soha,részben későn,vagy helytelenül és tökéletlenül fejlődnének ki, hasonlóan a rügyhöz, bimbóhoz, melynek kifejlődési minősége lényegesen függ a föld, levegő, viz, világosság stb. hatásaitól — Igaz ugyan, hogy a növény természetét semmi müvelés meg nem változtathatja; hogy az a maga vidám tenyészetét csak saját gyökereitől és nedveitől várhatja; de az is bizonyos, hogy a gyökerek talajának termékenyítése és porhanyitása a csirák hajtását igen könnyíti; hogy az ötalom a virágot szél és zivatar ellen védi, a gyümölcsnek éretlen korában való i lehullását akadályozza, szóval bizonyos, miszerint a mesterség a növénynek erejét növelheti, gyümölcsét nemesitheti. Ugyanígy van ez az ember tehetségeivel is. A nevelés tiszte az emberben elhelyezett tehetség- csirákat ápolni, gondozni, a fejlődésüket gátló dudvát kiirtani, a fattyuhajtásokat levág dalni, a jelentkező vadonezokat megnemesiteni. Mig ezt mi a keljő értelmi belátás híján magunk nem teljesíthetjük, megteszik azt rajtunk mások, kik bennünk nevelnek; később azonban ezt magunknak kell saját magunkon teljesítenünk; s mi ezt megtehetjük, sőt meg is kell tennünk, ha erkölcsi jellemre szert tenni akarunk. Kölcsey Göthe után azt mondja Parainesiében: „Csendes magányban fejlik a talentum, világ zaja közt az állandó character"; eszerint a jellemképzés oroszlánrésze az életre esik, mint amelynek viharos tengerén jő az ember erejének s kötelességeinek tudatára; a szülői ház és az iskola e tekintetben csak előkészitőleg, alapvetőleg működhetnek azáltal, hogy az egymásután jelentkező tehetségeket és hajlamokat fejlesztik, a nem kívánatosakat gyöngítik, vagy elnyomják. Különös figyelmet kell fordítani e tekintetben a jellemképzés szempontjából a szabadakarat első nyilvánulataira, s azokat már kocán bizonyos erkölcsi irányba kell terelni. Ugyanis, a gyermek