Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1888

11 kö/Jónak eszközlése végett. Az egyik a bölcseség, a másik az ismeret ajándékát kapta ugyanazon szellem szerint; az egyiknek a hit, a másiknak a gyógyítás ajándéka van adva ugyanazon szellemben ; egyiknek a csudatevés, másiknak a jövendölés, ismét másiknak a szellemeket megkülönböztető tehetség ajándéka; egyiknek némely nyelvek, másiknak minden nyelvek megmagyarázására való képesség. Ezt pedig mind ugyanazon egy szellem eszközli, és minden egyesnek kiosztja a magáét amint akarja.') Helyesen nevezi az apostol ezen erőket adományoknak, mivel azok Istentől adományozva az egyeddel veleszületnek. Még inkább befolyásolja az egyediség tehetségeit s ezzel a jellem fejlődés irányát a testalkotással párosult nedvalkat. Hogy lényege szerint mi a nedvalkat, arról véleményt mondani fölötte nehéz dolog. Hegel a nedvalkatról igy nyilatkozik : „Mit kelljen e szó alatt nedvalkat értenünk, azt nehéz meghatározni. Az nem vonatkozik sem a cselekvés erkölcsi tulajdonságára, sem a cselekvésben látható tehetségre, sem pedig valamely határozott tartalommal biró indulatra vagy szenvedélyre. Legczélszerübben fogjuk tehát meghatározni, ha alatta amaz általános módot értjük, mely szerint az egyéniség működik.

2) A test- és nedvalkat általán a leghatalmasabb befolyást gyakorolják az ember életére, mi több ezek teszik tulajdon képen az életet minőségi tekintetben. A benyomások élénk felfogása, a visszahatás erőssége és tartóssága, az embernek érzeményei, indulatai, ösztönei és szenvedélyei, lelkülete, jelleme leginkább a nedvalkattól függnek.

3) A mi a nedvalkatok felosztását illeti, erre vonatkozólag elmondhatjuk ugyan Hallerral, hogy ahány ember, annyi nedvalkat; mindazonáltal az ős időktől fogva divó felosztás rendesen négy alapnedvalkatot szokott megkülönböztetni, melyek az egyes egyedekben a 1) Kor. I. lev. XII. r. 4—12 vers. 2) Hegels Werke, 1845. VII. 84. 1. 3) Rónay J. Tapaszt. Léi. 170. 1.