Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1886

válaszsza azon módokat és eszközöket, melyek a kivitelhez szükségesek. Ha az ész csak azt tekinti, hogy a mód és eszköz a vágy kielégítésének megfelelő legyen, akkor nem tölti be egész tisztét; mert arra is kell ügyelnie, hogy a választott eszköz és mód ne ütközzék az erkölcstörvényekbe. Ha például azon vágy ébred, hogy a szegényekkel jót tesz, ezen indulat jó és szép, kielégítése nem ütközik az erkölcstörvénybe; hanem ha a vágy kielégítésére azt a módot választja, hogy e czélra lop, bár a mód a feltett czélnak megfelel, de mert az erkölcstörvénybe ütközik ; az egész elvetendő. Valamely tett végrehajtása közben is számos és változatos alkalma van az észnek a működésre, ha a végrehajtás nem tisztán gépies, hanem tért enged az okos fontolgatásnak is. Hogy azon átalános alapelv, mely az emberek tetteit vezesse, megállapítható legyen, szükséges, hogy az embert mint olyant vegyük figyelembe, a minő a maga valóságában ; mert különben csakis az ideális ember részére szóllna, s igy gyakorlati haszna alig lenne. Ha pedig csupán egyesek természetét vennénk figyelembe, akkor szintén nem volnának átalános hasznuak, hanem csakis egyes egyének részére valók. Az átalános fogalom alá eső ember cselekvéseinek zsinór mértéke : az ember ugy viselkedjék, hogy tettei az ő természetének és körülményeinek megfeleljenek. Atalában pedig csakis azon cselekedetek felelnek meg az emberi természetnek melyek szerint kerüli mindazt, amit csak olyannak ismer, hogy vagy közvetlenül vagy közvetve kellemetlen érzést gerjeszt benne. Azt teszi, mi észszerű czélját vagy közvetlenül, vagy közvetve elősegíti. Azt, hogy az ember kerülje mindazt, ami vagy közvetlenül, vagy következményeiben károsan hat reá, aligha kell bővebben fejtegetni; mert nyilván való, hogy azt észszerütlennek találja és olyannak ismeri fel, ami ellenkezik természetével : tehát csak akkor cselekszik okosan, ha az ilyen tettet kerüli. A másik tétel már bővebben tárgyalható, mert az em-