Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1886

Utin utaló. A természet az embert észszel ruházta fel, tehát cselekedetei is csak ugy felelnek meg természetének, ha okosak, észszerüek ; vagyis, ha a cselekvésre való elhatározástól egész annak bevégzéséig minden szellemi munkát folytonosan a vizsgáló és itélő ész vezet. Igen sokfélék azon tekintetek, melyeket az észnek figyelembe kell vennie. Ugyanis mindig az egés/> ember, a maga összes valójában cselekszik. Az ember csodálatra méltó összetétele a testnek és léleknek, melyekhez még lehető számos viszonya is csatlakozik. Sok vizsgálódás és megitélés kell ahhoz hogy az ember természetének és viszonyainak lényegét kifürkészszük ! A lehetetlenséggel hatatáros, hogy a tetteinknél felmerülhető számtalan tekintetet felismerjük, áttekinkük és számitásba vegyük. Ha az egyes cselekvésnél gyakran és magunk vizsgálódunk és Ítélünk ; de még inkább, ha a mások által eszközölt vizsgálódásokat és Ítéleteket, melyeket nevelés közben, vagy más módon közölnek velünk, elsajátítjuk : lassankint összegyűjtjük azon kincset, mely utmutató az észszerű cselekvéshez. Ha ezeket megjegyeztük magunknak, akkor az egyes cselekvésre való elhatározásnál vagy mint érzet, vagy mint ítélet nyilatkoznak. Az első a lelkiismeretes, az utóbbi az elvszerü cselekvésre vezet. A lelkiismeret mind a cselekvésre való indításban, mind annak végrehajtásában nyilatkozik. Mindkét esetben hat a kedélyre, amennyiben ezt majd felvidítja majd elszomorítja, aszerint amint a cselekedet a lelkiismerettel 1*