Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1884

6 lyikök a jobb ügy képviselője. Sulla azon hiszemben volt, hogy a respublicát régi alapjaira állit ja vissza, pedig- mindent kétessé tett. Minden egyes polgár vagyona, sőt élete az erősebi) kényére volt hagyva ; a nép elvesztette a feljebbezés jogát s törvényszerű illetőségét a választásoknál : a- szegény a gabona kiosztását; a tribuni hivatal százados kiváltságait: a lovagok annyira befolyásos osztálya politikai és pénzügyi fontosságát. Rómában semmi sem kezeskedik többé az igazságszolgáltatáséit; Itáliában semmi sem biztosítja többé az oly nagy áron megszerzett polgárjogot; a tartományokban semmi kímélet többé az alattvalók és szövetségesek számára. Sulla visszaadta a felső osztályoknak előjogaikat, de nem bírta visszaadni régi varázsukat; csak megromlott elemekkel dolgozván, csak piszkos szenvedélyekhez folyamodván. tehetetlen oligarchiát s végkép meghasonlott népet hagyott maga után. Az ország kétfelé oszlott, azokra, kiket a zsarnokság fölgazdagitott, meg azokra, kiket kifosztott: amazok félve, hogy az imént szerzetteket elvesztik, emezek remélve, hogy az elvesztetteket visszaszerzi k. A gazdagságára s elődjeire büszke aristocratia, a fényűzés minden gyönyörében elmerülve, a lőtisztségektől eltávolította az uj embereket ') és a hatalom hossza gyakorlata folytán a magas hivatalokat sajátjául tekintette. Cato, a senatus előtt tartott egyik beszédében így kiáltott fel : „Őseink erényeinek helyét a fösvénység és fényűzés foglalta el, az állam szegénysége, meg egyesek duslakodása ; dicsérjük a gazdagságot, szeretjük a henyeséget; a jók meg roszak között semmi megkülönböztetés ; az érdemet illető minden jutalomban a cselszövény részesül. Megütközhetünk-e ezen, ha mindenki külön szakadván a többitől, csupán önérdekét veszi számba? Otthon az élvek rabszolgája, itt a gazdaságé vagy a kegyé." 2) ') Uj embereknek nevezték azokat, kiknek ősei közt nem volt, a ki magas hivatalt viselt volna (Appianus, I)e hello civili, II, 2.) „A nemesség kézről-kézre adogatta maginak e legfőbb méltóságot,(aconsulságot), melynek kizárólagos birtokában volt. A", uj ember, bárminő volt légyen hires tetteinek fénye, mjltatlunuaií látszott e tiszteletre ; öt születése mintegy bemocskolta." (Sallustius, Jugurtha. LXIII.) a) Sallustius, Catilina, L1I,