Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1884
39 Hogy a nép mily hála és eliemeréssel viseltetett Cicero iránt, kitűnt deczember 31-én, midőn consuli hivatalától bucsut véve szokás szerint beszédet akart intézni a néphez, az uj tribünök egyike Q. Metellus Nepos, hivatali hatalmát ennek meggátlására használta :el ; a ki római polgárokat kihallgatás nélkül ölt meg, mondá ő. az nem érdemli meg, hogy meghallgattassék. Ekkor Cicero hangosan megesküdött, hogy a hazát megmentette, s a nép azon elégtételt adá neki, hogy az esküvést lelkesülten ismétlé.') Cato azonban, a derék éz erélyes néptribun életveszélylyel állott ellen Metellus Nepos abbeli indítványának, hogy Pompeius serege vei Ázsiából visszahivassék a Cicero kénve által megzavart állam rendbehozására. rt tribusok szavazása napján a legzajosabb jelenetek fordultak elő. Cato Caesar és Metellus közé ült, hogy összebeszélésüket gátolja. Midőn Metellus föl akarta olvastatni indítványát, Calo kivette kezéből és szétrepeszté. Erre verekedés támadt, kardot rántottak 2), s a két párt fölváltva (izé el egymást a fórumról, míg végre a senatus pártja kerekedék félül. Metellus futni kényszerülvén, kinyilatkoztatá, hogy az erőszaknak enged, de megy fölkeresni Pompeiust, ki majd boszut fog állani e tettért. Első példa, hogy tribun elhagyja Rómát és egy hadvezér táborába menekül. Metellus elveszte hivatalát, Caesar pedig praetorságát, 3) A 11. p azonban két nappal utóbb összesereglett Caesar lakása előtt és nagy zajjal sürgette, foglalja el ismét hivatalát: ő viszont rábírta a tömeget, hogy az engedelmesség korlátai tözött maradjon. A senatus, mely ez utczai csődülés Iliiére összeült, megidézé Caesart, megköszöné neki a törvény iránt tanúsított tiszteleletét s ismét beiktatá praetori hivatalába. 4) A vizsgálatok tovább folytak és a kire legkevesebb is bebizonyult, a/, összeesküvők jegyzékébe került. Caesart ketten vádolák be. Az egyik Vettiüs, kit Cicero korábban az összeesküvés föl') Plutarchus, Cicero, Cic. ad faniiliares 1. V. ep. 2. Dio Cassius, XXXVII, 33. — Suetonius, Caesar, XVI. — Cicero, Oratio pro Sextio, 29. 3) Suetonius, Caesar, XVI. 4) Suetonius, Caesar, XVI.
