Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1884

34 des eljárás mellőzésével is tegyék meg azt, mit a szükség követel. Senatus consultum ultimum : Videaut consules, ne ([uid respublica detriinenti capiat. Ez által a consulokat felhatalmazá, hogy ugy járjanak el, mintha magában Rómában is impérium atque summum indiciumot bírnának, tehát a régi dictatorokhoz hasonlóan élet és halál feletti urak volnának (ius vitae necisque). Ezen ősi szokásra támaszkodva terjesztette Cicero a senatus elé a Catilina-féle összeesküvést. Sallustius is ily értelemben ir Cicerónak ezen államveszélyes ügyben követett eljárásáról és a senatustól nyert felhatalmazásáról. „Ennek folytán, mint közönségesen a vész idején történni szokott, a tanács azt határozta, hogy gondoskodjanak a consulok, hogy az állam kárt ne szenvedjen." Kz a legnagyobb hatalom, melyet a tanács, a római alkotmány szerint, egy államhivatalnoknak adhat : sereget fölfegyverezni, háborút viselni, engedelmességben tartani minden módon a szövetségeseket és a polgárokat, Rómában és azon kivü 1 a legfőbb parancsnokságot és bíróságot gyakorolni. Különben a nép rendelete nélkül a consuloknak mindezekhez joguk nincs. ') Világos, hogy itt a városban való hadiláb kihirdetéséről van szó : a polgárok fegyverre szólittatnak ; mindazok, kik a consulnak ellenszegülnek, engedelmességre szoríttatnak. A dolog- természetéből következik, bogy azalatt, inig ez történik, minden más törvény, még azok is, melyek a polgárok életére vonatkoznak, hatályon kiviil helyeztetnek ; mert „hisz ebben a városban azok, kik a hazától elpártoltak, polgári jogaikat sohasem tartották meg. 2) A veszély elhárításával, az ostromállapot megszűnte után az állami törvények ismét életbe lépnek és a rendes bíráskodásnak szabad folyás engedtetik. Ezek előrebocsátása után térjünk át a foglyok sorsa fölött döntő tárgyalásra. Szokás szerint a consul tett jelentést a leendő tárgyalásról, s az első, kinek szavazatát megadni kellet, a kijelölt consul D. Junius Silanus volt. Ez halálos Ítéletre szavazott. A többiek is, Kivéve 3. Caesart és L. Nérót. '). Sallustius, Catilina, 29. 4). Cicero in Cat. I. 11.