Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1884

33 Iában, főkép pedig Caesart tönkretegye, de már sokkal alaposabban szét volt robbantva, semhogy ezt keresztülvihette, sőt azon sorsra juttathatta volna, melyben egykor a két Gracchust és Saturninust részesítette ; e tekintetben jó szándéka csak megmaradt szándéknak. A fővárosi tömeget leginkább az összeesküdtek gyujtogatási tervei lázították fel ; szenvedélyes izgatottságban tolongott az ifjúság- a tanácsház körül, fegyvereit Catilina nyilvános és titkos pártfelei ellen villogtatva. Az összeesküvés legalább pillanatra meg volt bénitva, habár legtávolabbi szerzői még szabadon jártak; a Faesulae melletti had pedig, ha a főváros fellázadása nem támogatja, egymagában nem sokra mehetett. Hátra volt még, hogy az elfogottak sorsa felett döntsenek. Annyival is inkább kellett a dolgot siettetni, mert Ilire járt, hogy Lentulusnak s a többi elfogottaknak rabszolgái mozognak és terveket csinálnak, hogy őket azon magán házakból, melyekben fogva tartattak, kiszabadítsák. Némelyek azon gondolatra jöttek, hogy minden netaláni megszabaditási kísérletnek a foglyok azonnali kivégeztetése által kell elejét venni. Az alkotmány értelmében ez nem volt lehetséges, mert a római polgár által elkövetett bűnügyek a népgyűlések elé tartoznak, s amióta pedig a polgárság törvényszéke a „régiségtárba" vándorolt, halálra többé egyátalán neiu Ítéltek. Cicero szerette volna e veszélyes követelést visszautasítani és nem is igen volt kedve e vérontás által örökre elválasztani magát a democraták pártjától Környezete azonban, főkép előkelő származású neje, Terentia, sürgették, hogy tetézné a haza körül szerzett érdemeit e bátor tettel is ; és a consul, ki maga is reszketett az iszonyú felelősség előtt, e szorongattatásában összehívta (deczember 5-én) a senatust és erre bízta, hogy a négy fogoly élete vagy halála felett mondjon Ítéletet, Azonban a senatus bírói hatalmáról a köztársaság idejében a Rómában és római polgár által elkövetett bűnügyeket illetőleg tulajdonkepen nem lehet szó, mert ezek a népgyűlések elé tartoztak; hanem az államot fenyegető rendkívüli veszély alkalmával a hivatalos évök letelte után felelősségre vonható consulokat tekintélyével, tanácsával, támogatta, meghagyván nekik, hogy a ren3